Fánk

A farsang táján persze minden felé fánk-bejegyzésekkel találkozhattunk. Akartam is fánkot sütni -Isten látja lelkem- de olyannyira el voltam havazva, meg alapanyaggal is vacakul álltam, hogy halogattam. (meg valljuk be, nem egy epebarát étel, és bizony az elég baj).

Egyik nap viszont úgy alakult, hogy levest főztem, és kellett volna még valami. Semmi nem volt itthon. Jártam-keltem, és eszembe jutott: a fánk. Anyukám receptje egy régi viseltes füzetből.

Hozzávalók:
40dkg liszt
5dkg cukor
2 tojás sárgája
2 dkg élesztő
5dkg margarin

Az élesztőt vízben cukorral felfuttatom.
A lisztet elkeverem a sóval, beleöntöm a felfutott élesztőt, a tojások sárgáját és elkezdem összedolgozni. Kevés langyos vizet teszek hozzá, egy lágy, puha tésztát gyúrok felőle, majd félreteszem kelni.

Lisztezett deszkán inkább kézzel szétnyomogatom, mint nyújtom kb 2 cm vastagra.
Egy nagyobb pohárral szoktam szaggatni fánkszaggató híján.
A kiszaggatott fánkokat a deszkán egymás mellett konyharuhával letakarva hagyom tovább kelni még kb 20 percig.
Olajat forrósítok egy magas falú edényben és a megkelt fánkokat úgy teszem bele, hogy a közepén az ujjammal kissé összenyomom.
Fedő alatt sütöm, míg szép színe nem lesz, aztán megfordítom.
Mikor kisült porcukorral és lekvárral fogyasztható.

U.i.: újabban a fritőzben sütöm, és sokkal kevésbé nehéz étel így, még az én epémet se teszi így próbára, bár persze így is ésszel fogyasztom.