Botond Bob mester torta /Bob Builder cake/

 Csak a receptet hozom, a háttértörténetek majd a másik oldalon.

Szögletes piskótalapot sütöttem a szokásos átköltött Kiskukta piskótát 4 tojásból.
Egy kedves kislánynak is készítettem belőle, neki a tojásmentes piskótával, tehát, tojásmentes is lehet!

Hozzávalók:

• 200 g cukor+ 80 g a habba
• 350 g liszt
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej
• 4 tojás
• 1 cs sütőpor
• csipet só

1. Cukor+3sárgája+olaj+víz összekever
2. liszt+sütőpor összekever
3. Tojásfehérjét egy-két csepp citromlével (elhagyható) és egy csipet sóval elkezdem felverni, mikor már buborékos, fehéredik, beleteszem a 8 dkg cukrot és egy nagyon kemény habot verek belőle
4. A tojássárgás lötyibe teszem a lisztes keveréket, elkeverem, majd a habverővel egy kicsit felverem, hogy kicsit kivilágosodjon.
5. Kanalanként óvatosan forgatom bele a fehérjét egész óvatosan, de nagyon alaposan.

A tepsibe öntöm a masszát (csak az alján van papír), felhúzogatom az oldalára, hogy ne legyen túl púpos és tudjon kapaszkodni.

Vaníliás krém

Hozzávalók:

• 6 cs vaníliás pudingpor
• 9dl víz vagy rizs/zabtej
• kb 40dkg cukor
• vanília aroma
• 1 csomag margarin
• 1 csomag (2dl) kókusztejszín/krém

A vizet másfél deci híján feltettem forrni, az összes cukrot a pudingporokkal elkevertem, majd a maradék 1,5 dl vízzel és jókora löttyentés vanília aromával simára kevertem. Mehetett bele a forró vízbe és megfőztem a jó sűrű pudingot, azután hagytam kihűlni.
Most jött volna a botmixer, hogy egészen sima legyen, de ehelyett csak kutyultam, kutyultam, mert a botmixer már a táborozáskor a papírmerítéshez szükséges papír aprításakor halovány füstjelekkel közölte, hogy elfáradt, s bár nem vagyok indián, megértettem. Azután még párszor túlélte Boti turmix-joghurtját, de csak kipurcant néhány hete.

Szóval ha sima és hideg a puding, mehet bele a kókuszkrém és a margarin, aztán egészen habosra verjük és hűlni hagyjuk.

Szederzselé

Hozzávalók:

• fél liter szederlé
• 1 ek zselatin
• cukor

A gyümölcslevet felmelegítem, a cukorral elkevert zselatint beleteszem, felmelegítem forrásig, de nem forralom, Félreteszem hűlni. Addig várok, míg egészen kihűl és kezd egy picit kocsonyásodni. (sok idő, majd egy óra, ha a tálat vízfürdőbe teszem hűlni)

A trükk az összeállítása.
Csak kettőbe vágom a piskótát, lesz krém közte bőven.
A vaníliás krémmel jó vastagon megkenem a belső oldalát mindkét lapnak, majd nyomózsákkal körbenyomom a szélén a krémet, majd a tetején még egyszer, amolyan falat képezve, kb másfél cm magasat.

Beleteszem a szedreket szépen egymás mellé, nem kell túl sűrűn, de mehet belőle bőven.

A kihűlt, zselésedni kezdett szederzselével felöntöm, majd óvatosan, ügyeskedve ráteszem a vaníliás felével lefelé a másik lapot. (könnyebb volt, mint gondoltam)

Lekentem, hűtöttem, borítottam, de mindezek előtt 3 éjjel Sztálin is megdicsért volna, olyan nehézipari munkálatokat végeztem: markolót, darus kocsit, úthengert készítettem. Meg macskát, és Bob mestert.

Végezetül a borításkor sok-sok színes levelet valamint egy pár napraforgót gyártottam Böbőce kiszúró készletével, a téglák, a habarcs, a vödör, a deszkák és a kavicsok is ekkor készültek.

A deszkák és a kavicsok a kakaóportól ilyen szépek.

A lusta Bob és a rozzant markoló története :-)

Rögtön nekiálltak a téglarakásból falazni, tatából meg előbújt a kőműves, segített nekik

Az ünnepelt rajongva imádta, ma úthengert reggelizett, csak a gyertyákon volt fennakadva: 

"Vedd már le azokat a gyufákat!"

És nem önfényezésképpen, hanem azért, mert állati nehéz minden nélkül finomat készíteni, ez ESZMÉLETLENÜL fincsi volt! VOLT! mert gyakorlatilag mindenki azonnal 3 szeletet tolt be belőle.

Ovis tízórai

Hű, de sok mindennel elmaradtam, pedig már tudom, hogy bizony vannak, akik hozzám fordulnak mentes kaják ötletéért.
Most az ovis tízóraikat hoztam.
Ezeket visszük Botinak, mert a diétás étrend mindentől mentes, de szójatejjel főznek mindent :-(.
Van egy alap kelttészta, amihez nyúlok ilyenkor.
Kidagasztok egy adagot, és abból készítek több féle ízesítéssel péksüteményeket.

Hozzávalók:

• 1 tojás sárgája (elhagyható, készítettem már enélkül)
• fél kiló liszt
• kb 2-2,5dl víz vagy zab/rizstej
• fél élesztő
• 1 ek cukor
• csapott tk só
• 2 ek olaj, vagy kb 8 dkg margarin

A folyadékba morzsolom az élesztőt, beleteszem a cukrot, felfuttatom.

A lisztbe teszem a sót, majd beleöntöm a élesztős folyadékot, és összedolgozom. Mikor összeáll és elkezdem dagasztani, akkor teszem bele a zsiradékot. Alaposan kidagasztom, majd hagyom kelni.

(Ez egy se nem édes, se nem sós tészta lesz. A töltelékkel így is finom, de ha az édes töltelékhez édesebbet szeretnél, több cukrot, ha a sóshoz sósabbat, akkor több sót tegyél bele)

Ezután formázom.

Íme néhány ötlet:

1. a tatu-szerű virslivel töltött. Kinyújtom a tésztát, aztán kb ujjnyi csíkokra vágom és egy kicsi átfedéssel a virslire tekerem.
2. csigák: diós, mákos, kakaós, fahéjas... csak a fantázia szab határt.
3. kiflik: ugyanígy bármivel tölthetőek, lekvárral, pudinggal is.
   Kört szoktam nyújtani, ezt darabolom nyolc cikkre.
   Több féle módon tekerhetőek.
   - A szélesebb oldalról tekerve klasszikus kiflit kapsz, amit látványosabbá tehetsz, ha jobban meghúzod, és így többször körbetekered a tésztát.
   - Vajas kiflit (sós margarinnal készítettet) szoktam fordítva, a hegyes végétől tekerni, gyakorlatilag egy buciszerűséget kapok. Ezt végül 5-6 helyen egy kissé bemetszem, így hajtom félkör alakra. Jópofa kiflik lesznek belőle.
4. zsemle, kifli és briós is lehet belőle
5. A képen alul látható a kolbászos táska (vagy mi?) amit úgy készítettem, hogy a kinyújtott tésztát négyzetekre vágtam, a kolbászdarabokat rátettem az egyikre, a másikat bevagdostam és így tettem a kolbászra, majd villával összenyomkodtam a széleket. Botinak nagyon tetszett.

Persze vége-hossza nincs a lehetőségeknek, és kreatívnak kell lennünk, hogy finom is legyen és a gyereknek is tetsszen.

További ötleteket szívesen veszek.

Deszki Cukorshow

Csak szépen sorban, hiszen erősen elmaradtam.
Első körben hát a deszki Cukorshow-ról szeretnék írni.
Egymástól teljesen függetlenül egymásra gondoltunk Böbőcével,
Végül ő felajánlotta, hogy elvisz engem is kocsival.
Október 31-én így indultunk útnak reggel 9-kor a családjával. A gyerekek apástul a játszira, az asszonyok a Faluházba igyekeztek.
Hogy őszinte legyek, megegyeztünk, hogy feltérképezzük a dolgot, majd döntünk, hogy maradunk, vagy egy rövid játszizás után visszafordulunk.
Már a lépcsőn összefutottunk Mummyval, aki üdvözölt és miután ellenőrizte a lapján a nevünket, majd útbaigazított bennünket, valamint bátorított, ne szégyenkezzek a tortámmal, hanem keressek egy asztalt és tegyem ki, közszemlére.
A lépcsőn felsétálva kis híján a lélegzetünk is elállt a cukor/tortacsodákat látván:
Kricky tortái:

Földi Lenke virágai

 Némó cukorcsodája

 A Bloggerinák könyvtortája (Mummy, Gabi, Eszter)

 Egyszerűen a szavunk elállt, csak nézegettük, csodáltuk a mesés cukorcsodákat.
Persze alig mertem kitenni az ilyen kaliberű torták közé az én aranyos/gyerekes/nem-túl-félelmetes Halloween-tortámat.
Végül sunyiban... és igyekeztem elvegyülni, hogy ne tűnjek fel. De mivel elfelejtettem elküldeni a receptemet, és a nevem se volt kiírva, rögtön, amint megszegték már kerestek is, merre vagyok, mondjak valamit róla.
Azért választottam ezt a kivitelezést a tortámnak, mert gondoltam lesz jópár csupa-virágos, csipkés cukorcsoda, és közöttük hangulatos lesz ez a játékos, Halloween-es. És igazam lett, körbenézték, mosolyogtak, és ami a legjobban esett: hihetetlen gyorsan elfogyott!

 Pontosan kezdődött a rendezvény, Mummy, a háziasszony néhány szót szólt, bemutatta vendégeit.
Korábban már megleshettük Krickyt munka közben, s megtudtuk a napirendet.

 Földi Lenke kezdte.
Ő cukorvirágokat készített, s csak tátott szájjal figyeltem. Talán jobb lett volna, ha a Moonflowers-torta előtt látom, talán pár órával gyorsabban elkészültek volna az orchideáim :-)
Készített rózsát (amit azóta ki is próbáltam), orchideát és liliomot is, és bár előre dolgozott, igencsak időigényes volt a bemutatója, s hogy láthassuk Némót, a liliomról félig meddig le kellett maradnunk.

Később még visszamentünk, hogy Lenkével beszélgethessünk, s akkor, hogy megmutassa, milyen hasznos is egy-egy eszköz, egy gombócnyi marcipánt az ominózus szilikon ecsettel nyomkodva kb 2 perc alatt ezt alkotta:

Döbbenetes, de azt hiszem, ehhez már édeskevés egy szilikon ecset.

 Némóval nem tudtam betelni.
Egyszerűen csodáltam, hogyan varázsol a forró karamellből először egészen egyszerű cukorkákat, nyalókákat, majd bonyolultabbnál bonyolultabb dolgokat, virágokat, sőt, szobrocskákat.
Igazi művészet amit csinál!
Először látszott, hogy nagyon feszült, aztán ahogy melegedett a sokszáz fokos lámpája alatt a cukor, ő is szépen lassan feloldódott, a nyelve pedig megeredt, mosolygós lett, egyre komolyabb, bonyolultabb csodák kerültek ki a kezei közül.
Megosztott velünk trükköket, fortélyokat, történeteket, és be kell valljam, a szívembe lopta magát, no nem úgy... :-)

Mindez forró karamellből formázva.

Ilyen csodaszép tortát hozott Gabi (homoktorta) kóstolónak:

Olyan kedves, mosolygós csajszi, és annyira szimpatikus volt már a blogjában is nekem, hogy végül összeszedtem a bátorságomat és megszólítottam. Nagyon kedves volt (bár neki lövése se volt, hogy én ki vagyok a kismillió rendszeres olvasója közül).

Íme, ő Gabi! És megszólítottam!

 Azután Kricky is belekezdett.
Hogy őszinte legyek a haltortáját már a kezdeti állapotban is örömmel elfogadtam volna :-)
Hófehér K2-vel burkolva mégis már akkor tökéletesen ponty-kinézete volt.
Azután mesélt, bemutatta a szerkentyűjét, és végül fújni kezdett.

 Forgatta a tálcáját, fújt, öntött, újratöltött, újra fújt, végül ecsettel néhány vonást tett...

 És voila!

Akár egy valódi ponty. Mivel engem a halak főként némi viszolygással töltenek el, és a készre festett torta láttán ugyanez az érzés fogott el, meg kell vallanom, teljesen élethű lett.

 Ezek után bemutatta, hogyan festhetünk kézzel portrét a tortánkra, de ismét az az érzésem támadt, hogy a technika ismeretétől még nem fogunk ilyeneket alkotni.

 A fent láthatót ő kb 100ember gyűrűjében alkotta mindössze kb fél óra alatt.
És még ez is az ő műve.

Élményekkel telve mentünk haza, s bár délután már nagy tömeg volt, egész nap csodásan éreztük magunkat. A tombolán még egy gyűrűt is nyertem, ami hab volt a tortán (hogy stílusos legyek).
Köszönöm a lehetőséget, és Böbőcének a szállítást is!

(képek: Böbőce - köszönöm)