Deszki Cukorshow

Csak szépen sorban, hiszen erősen elmaradtam.
Első körben hát a deszki Cukorshow-ról szeretnék írni.
Egymástól teljesen függetlenül egymásra gondoltunk Böbőcével,
Végül ő felajánlotta, hogy elvisz engem is kocsival.
Október 31-én így indultunk útnak reggel 9-kor a családjával. A gyerekek apástul a játszira, az asszonyok a Faluházba igyekeztek.
Hogy őszinte legyek, megegyeztünk, hogy feltérképezzük a dolgot, majd döntünk, hogy maradunk, vagy egy rövid játszizás után visszafordulunk.
Már a lépcsőn összefutottunk Mummyval, aki üdvözölt és miután ellenőrizte a lapján a nevünket, majd útbaigazított bennünket, valamint bátorított, ne szégyenkezzek a tortámmal, hanem keressek egy asztalt és tegyem ki, közszemlére.
A lépcsőn felsétálva kis híján a lélegzetünk is elállt a cukor/tortacsodákat látván:
Kricky tortái:

Földi Lenke virágai

 Némó cukorcsodája

 A Bloggerinák könyvtortája (Mummy, Gabi, Eszter)

 Egyszerűen a szavunk elállt, csak nézegettük, csodáltuk a mesés cukorcsodákat.
Persze alig mertem kitenni az ilyen kaliberű torták közé az én aranyos/gyerekes/nem-túl-félelmetes Halloween-tortámat.
Végül sunyiban... és igyekeztem elvegyülni, hogy ne tűnjek fel. De mivel elfelejtettem elküldeni a receptemet, és a nevem se volt kiírva, rögtön, amint megszegték már kerestek is, merre vagyok, mondjak valamit róla.
Azért választottam ezt a kivitelezést a tortámnak, mert gondoltam lesz jópár csupa-virágos, csipkés cukorcsoda, és közöttük hangulatos lesz ez a játékos, Halloween-es. És igazam lett, körbenézték, mosolyogtak, és ami a legjobban esett: hihetetlen gyorsan elfogyott!

 Pontosan kezdődött a rendezvény, Mummy, a háziasszony néhány szót szólt, bemutatta vendégeit.
Korábban már megleshettük Krickyt munka közben, s megtudtuk a napirendet.

 Földi Lenke kezdte.
Ő cukorvirágokat készített, s csak tátott szájjal figyeltem. Talán jobb lett volna, ha a Moonflowers-torta előtt látom, talán pár órával gyorsabban elkészültek volna az orchideáim :-)
Készített rózsát (amit azóta ki is próbáltam), orchideát és liliomot is, és bár előre dolgozott, igencsak időigényes volt a bemutatója, s hogy láthassuk Némót, a liliomról félig meddig le kellett maradnunk.

Később még visszamentünk, hogy Lenkével beszélgethessünk, s akkor, hogy megmutassa, milyen hasznos is egy-egy eszköz, egy gombócnyi marcipánt az ominózus szilikon ecsettel nyomkodva kb 2 perc alatt ezt alkotta:

Döbbenetes, de azt hiszem, ehhez már édeskevés egy szilikon ecset.

 Némóval nem tudtam betelni.
Egyszerűen csodáltam, hogyan varázsol a forró karamellből először egészen egyszerű cukorkákat, nyalókákat, majd bonyolultabbnál bonyolultabb dolgokat, virágokat, sőt, szobrocskákat.
Igazi művészet amit csinál!
Először látszott, hogy nagyon feszült, aztán ahogy melegedett a sokszáz fokos lámpája alatt a cukor, ő is szépen lassan feloldódott, a nyelve pedig megeredt, mosolygós lett, egyre komolyabb, bonyolultabb csodák kerültek ki a kezei közül.
Megosztott velünk trükköket, fortélyokat, történeteket, és be kell valljam, a szívembe lopta magát, no nem úgy... :-)

Mindez forró karamellből formázva.

Ilyen csodaszép tortát hozott Gabi (homoktorta) kóstolónak:

Olyan kedves, mosolygós csajszi, és annyira szimpatikus volt már a blogjában is nekem, hogy végül összeszedtem a bátorságomat és megszólítottam. Nagyon kedves volt (bár neki lövése se volt, hogy én ki vagyok a kismillió rendszeres olvasója közül).

Íme, ő Gabi! És megszólítottam!

 Azután Kricky is belekezdett.
Hogy őszinte legyek a haltortáját már a kezdeti állapotban is örömmel elfogadtam volna :-)
Hófehér K2-vel burkolva mégis már akkor tökéletesen ponty-kinézete volt.
Azután mesélt, bemutatta a szerkentyűjét, és végül fújni kezdett.

 Forgatta a tálcáját, fújt, öntött, újratöltött, újra fújt, végül ecsettel néhány vonást tett...

 És voila!

Akár egy valódi ponty. Mivel engem a halak főként némi viszolygással töltenek el, és a készre festett torta láttán ugyanez az érzés fogott el, meg kell vallanom, teljesen élethű lett.

 Ezek után bemutatta, hogyan festhetünk kézzel portrét a tortánkra, de ismét az az érzésem támadt, hogy a technika ismeretétől még nem fogunk ilyeneket alkotni.

 A fent láthatót ő kb 100ember gyűrűjében alkotta mindössze kb fél óra alatt.
És még ez is az ő műve.

Élményekkel telve mentünk haza, s bár délután már nagy tömeg volt, egész nap csodásan éreztük magunkat. A tombolán még egy gyűrűt is nyertem, ami hab volt a tortán (hogy stílusos legyek).
Köszönöm a lehetőséget, és Böbőcének a szállítást is!

(képek: Böbőce - köszönöm)